2014. január 15., szerda

A Balaton (nem csak) a világűrből

A Balaton kapcsán már korábban volt egy képösszeállításom,  de néhány új felvétel láttán gondoltam a "duplázásra". A mostani ezúttal rendhagyó lesz nemcsak a tó, hanem a blog témája kapcsán is, mert az űrfelvételek mellett elsőként légifotók is láthatók lesznek. Lássuk is akkor a "kínálatot"!


Mint tudjuk, a Balaton nemcsak Magyarország legnagyobb tava, de Közép-Európáé is. Ebből következően a területről készített űrfelvételeken gyönyörűen látszik. Emiatt nemcsak a turisták és a fürdőzők kedvelt célpontja, de a felettünk elhaladó űreszközök is számos alkalommal örökítik meg. Ám mint az előző "balatonos posztban" is utaltam rá, az ilyen képek nem pusztán látványosak, a kutatók számára is hasznosak (segítségükkel követhetik pl. a tó vízállásának időszakos változásait, szennyezettségét, klorofill-tartalmát, hőmérsékletét, stb.). Első képünket a NASA Aqua klímakutató műholdja készítette a Balatonról és a Dunántúlról 2007. január 15-én. Jól látható, hogy az évszak ellenére nyoma sincs a tavon jégpáncélnak, vagy akár hófödte szárazulatnak!:

  
A következő képünk - némi túlzással élve - szinte még meleg, olyan friss: gyakorlatilag ugyanerről a területről készült a Terra-műhold által 2013. december 21-én, hamis színezéssel. Erre a hófoltok kiemelése miatt volt szükség, melyek mesterséges hatásra (pl. ipari tevékenység) jöttek létre a térségben. A havas területek piros színt kaptak. A Balaton pusztán azért lett ilyen színű, mert ez is vízből van, és a rá jellemző hullámhossz alapján a színkódolást végző szoftver azonosnak vehette a hófoltokkal (az eredeti, normál színezésű felvétel itt tekinthető meg):


Mivel az Aqua és a Terra rendeltetésüknek megfelelően viszonylag magas, nagyjából 700 (Terra) és 7000 (Aqua) kilométeres pályamagasságokban keringenek bolygónk körül, ezért nagyobb területekről készítenek felvételeket. Olyanokat, melyeken egy Balaton-méretű alakzat csak a kép kis részét fedi le. Ahhoz, hogy ez másképp történjen, alacsonyabb pályáról kell vizsgálódni. A Nemzetközi Űrállomás kiválóan alkalmas erre: az előző bejegyzésben többször idézett Chris Hadfield űrhajós gyönyörű fotókat készített többek között a Balatonról is. Íme: 


Jól látható a Tihanyi-félszigete felé nyomuló szennyeződés (barnászöld színnel), melyet a Zala folyó juttatott a tóba. A felvételt Hadfield 2013. április 25-én készítette és töltötte fel a Twitterre. Az ISS egyébként átlagosan 420 km-es magasságban kering a Föld körül, nagyjából 92 perc alatt tesz meg egy periódust. Nem így a Landsat-ek, amelyek jelenlegi 8 tagja 710-900 km-ről figyelte/figyeli bolygónkat - ezáltal a keringési idejük is hosszabb. A 4. kép a színkódolás alapján valószínűleg egy Landsat 6 vagy 7 - felvétel lehet - az általam használt forrás sem a kép eredetére, sem a készítés dátumára nem tért ki (mi több, tévedésből légifotónak tüntették fel): 

  
Most pedig hagyjuk el a világűrt, és képzeletben térjünk vissza a légtérbe! Ám mielőtt a "tényleges" légifotókat bemutatnám, "álljunk meg" egy pár kép erejéig úgy 30 km magasságban!  Hogy miért? Egy régebbi beszámolómban már említettem, hogy a Zala megyei Hegyhátsálról egyetemi hallgatóknak és kutatóknak sikerült ballont juttatniuk a légkör sztratoszféra nevű rétegébe, kb. 30 km-es magasságba. Ezt a térséget "közeli világűrnek" nevezzük, itt ugyanis jóval ritkább a levegő, mint az alatta lévő rétegben, továbbá innen már jól kivehető Földünk görbülete is, a világűrhöz hasonló benyomást keltve. Szóval a lényeg, hogy ezt a kísérletet - immár Pannon Közeli Világűr Ballon Projekt néven - háromszor is megismételték: következő mozaikfelvételünk 2012. augusztus 26-án készült, több mint 30 km-re a Föld felszínétől (sajnos a pontos adat ismeretlen): 


A képen gyönyörűen kivehető a tó, a Kis-Balaton, de még a Kisalföld és a Duna kis szakasza is. A ballon végül a szlovéniai Lendva mellett ért földet - pontosabban fát... 
Az eddigi utolsó kísérlet 2013. szeptember 7-én volt, melyet immáron Székesfehérvárról hajtottak végre. Ekkor HD-minőségű videót is sikerült készíteni a szonda fedélzetén elhelyezett kamerával. Külön érdekesség, hogy a felszállás a helyi naplemente időszakában történt, így igen szép képek készülhettek. Mint például ez, amely a Balaton keleti-északkeleti felét örökíti meg a lemenő Nap fényében: 


Mivel sajnos a Budapestet bemutató posztból kimaradt, ezért itt említeném meg, hogy e kísérlet során a szondának sikerült a fővárosról is sikerült 1-1 képet "lőnie" szürkületben és este. Ebben a tesztben többek között az Időkép csapata is részt vett, így a szonda "műszer-parkja"  különféle meteorológiai berendezésekkel is bővült. A repülés Paks mellett ért véget. 
A Landsat-program megindulásakor, hogy bemutassák, úgymond "könnyebben emészthetővé" tegyék az új feltérképezési módot a nagyközönség számára, a műholdfelvételek összehasonlításképpen légifotókat is alkalmaztak. A levegőből készült fényképek, más néven orto-fotók még a modern távérzékelő műholdak korszakában is hasznosak lehetnek pl. a természeti katasztrófák idején. A 2013-as nagy dunai árvízről is számos ortofotó látott napvilágot. Ma már vállalkozások foglalkoznak ilyen anyagok készítésével és forgalmazásával - természetesen kereskedelmi alapon. A Balatonról is készülnek légifelvételek, ezeknek általában inkább esztétikai értékük van, sok közülük azonban a tó állapotának követését és a bajba jutott hajósok, fürdőzők mentését hivatottak segíteni. Ilyen az alább mellékelt fotó is, melyet az ORFK tett közzé 2012. szeptemberében a tó alacsony vízállásáról: 


A felvétel 2012. augusztusában készült naplementekor az északi part közelében (hogy pontosan hol, nem tudom, de aki igen, az írja meg). Valóban: a forró nyárnak és a viszonylag kevés csapadéknak köszönhetően a Balaton több tíz méterrel visszahúzódott a "normál" partvonalhoz képest! Szerencsére a következő évben ilyennel nem volt probléma, reméljük, idén sem lesz. A következő kép feltehetőleg egy utasszállító gépről készült napnyugta táján. Itt is gyönyörűen kivehető a "magyar tenger" jellegzetes sziluettje:



Egyes felvételeket pedig saját gépeikről vagy sétarepülések alkalmával készítenek amatőr fotósok. Ezt a gyönyörű fotót Scheffer János készítette 2008. tavaszán a Tihanyi-félszigetről (a kép bal oldalán látható víztükör a tihanyi Belső-tó, mely a Kis-Balatonhoz hasonlóan a Balaton hajdani, később önállósult maradványa ):



Nem kívánom önmagam ismételni, de itt is ugyanaz a helyzet, mint  az előző összeállításnál: noha rengeteg gyönyörű felvételt sikerült itt bemutatnom, sajnos sok érdekes kép maradt így is vissza - zömmel légifotók. De végül, ha már a világűrből ilyen közel jöttünk a felszínhez, álljon itt befejezésként egy "hagyományos" természetfotó, emlékeztetve minket a tó és a természet szépségeire. Azokra értékekre, melyeket nekünk, embereknek közösen kell megóvnunk. És arra, hogy idén is lesz nyár, melyet remélhetőleg a Balatonon töltünk - még ha csak kis időre is. 
A Balaton nemcsak Magyarország, de Európa, sőt az egész bolygó közös kincse. Vigyázzunk rá!





Lásd még: 

- Műholdképek az ELTE MT honlapján:  http://nimbus.elte.hu/kutatas/sat/modis.html
- Chris Hadfield Balaton-fotója, beszámolóval: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/sztarurhajos-kepe-a-balcsirol/
- Korábbi Balaton-bejegyzésem látványos űrfelvételekkel: http://vargaspace2.blogspot.hu/2010/06/balaton-vilagurbol.html
- Rövid összefoglalóm a magyar ballon-kísérletről (is): http://vargaspace2.blogspot.hu/2011/12/evzaro-valogatas.html
- A ballonos kísérletek képei a hegyhátsáli csillagvizsgáló honlapján: http://www.observatory.hu/index.php?ugras=galeria&katszama=4095&mod=kategoria&nyelv=0
- A tavalyi ballonos projekt képei és a repülés közben készült HD-minőségű videó az Időképen (itt tekinthetők meg az említett Budapest-képek is): 
- Csodálatos légifotók a Balatonról és a további tájakról: http://www.schefferj.ps.hu/Hu_Balaton_Legifotok.htm
- A HVG képes beszámolója a 2012-es alacsony balatoni vízállásról: http://hvg.hu/nagyitas/20120903_Balaton_madartavlatbol_nagyitas
- A Balaton a Wikipédián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Balaton
- Magyarország az űrből (Zrínyi Katonai Kiadó Budapest, 1981) - sok régi és érdekes űrfelvétel Magyarországról és Budapestről
- Földünk a Szaljut-6 fedélzetéről (Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1983)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése